Leírás
Tervezési gondolatok: A római mitológiában Vénusz a szeretet, a szex, a szépség és a termékenység istennője volt. A görög Aphrodite római megfelelője. A mítoszban a Vénusz-Aphrodité tengeri habból született. Botticelli egyik mesterműve, A Vénusz születése hűen ábrázolja az ókori Vénuszt. A római teológia mint engedelmes, vizes női elvet mutatja be, amely elengedhetetlen az élet generálásához és egyensúlyához. Férfi társai a római panteonban, a Vulkán és a Mars aktívak és tüzesek. A Vénusz elnyeli és megindítja a férfi lényeget, egyesítve a férfi és a nő ellentéteit kölcsönös vonzalomban.
A Vénusz szankszrit neve Shukra, jelentése tiszta, fénylő, ragyogó.
Hermetikus asztrológiai szempontból a Vénusz az érzés, az érzelem illetve az érzékelés tudatfunkcióit jelöli a születési képletünkben, azaz az érzésvilágunkat tükrözi. Fizikai síkon az alak és a forma. Lelki síkon a jellem pl. hűség-hűtlenség. Szellemi síkon pedig a harmóniára való érzékenységet jelöli. Vénuszi analógiák: szenvedély – szenvedés, érzékek, vágyak, művészetek, kísértés, csábítás, szépség, kényelem, díszek, fátyol, fehér, édes íz, női nem, gyöngy, vörösréz.
A Vénusz a második bolygó a Naptól. A Hold után a legfényesebb objektum az éjszakai égbolton. A Vénusz lassan és az ellenkező irányba forog, mint a több bolygó. A Naprendszerünk legforróbb bolygója. Geocentrikusan ábrázolva – Föld-központú perspektívából nézve – a Vénusz mozgása nagyon észrevehető ritmust mutat. Nyolc év után ugyanarra a helyre tér vissza az égen. Ez a ritmikus mozgás egy öt szirmú virágot mutat.
A hindu kultúrában azt mondják, hogy istenek és istennők lótusz trónon ültek. Az egyiptomiak számára a virág az univerzumot képviseli.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.