Dead End – ahol egy kollekció története elkezdődik

A Dead End ékszerkollekció története

A Dead End ékszerkollekció nem egy műhelyasztal mellett született meg.
Egy helyhez kötődik. Egy úthoz. És egy belső folyamathoz, amely számomra az utazással mindig együtt jár.

2023 elején Indiában jártam. Nőként, egyedül, ahogyan mindig is utazom.
Ezek az utak a személyiségem formálói. Amikor egyedül vagyok úton, a világ sokkal nagyobbra nyílik. Nem alkalmazkodom senki ritmusához, nincs külső zaj. Csak az új élmények és a saját belső megéléseim maradnak.

Ez az indiai út már a harmadik volt az első óta, amelyet 2013-ban tettem meg. Azóta tudom, hogy számomra az egyedül utazás nem elszigetelődés, hanem kapcsolódás: önmagamhoz és a világhoz egyszerre.

Dhanushkodi – egy város a világ végén

Dél-Indiában található Dhanushkodi, egy lakatlan város egy keskeny szigetnyúlványon.
Az egyik oldalról a Bengáli-öböl, a másikról az Indiai-óceán határolja. A helyet sokan egyszerűen csak Dead Endként emlegetik.

Dhanushkodi az 1964-es Rameswaram ciklon során pusztult el, és azóta is lakatlan. A romok, a tenger, a szél és az állandó mozgás együttese különös, időn kívüli teret hoz létre. Nem elhagyott, inkább félbehagyott – mintha a város maga is egy átmeneti állapotban ragadt volna.

Dead End ékszerkollekció lett, mert itt találtam rá az első csontmintákra: egy rákollóra és egy halgerincre.
Ezek nem „tárgyak” voltak számomra, hanem jelek. Anyagi lenyomatai annak a helynek és állapotnak, ahol a vég és a kezdet összecsúszik.

Ezek a csontok adták a Dead End kollekció kiindulópontját.

La Loba – a csontok éneke 

A kortárs ékszerkollekció szellemi hátterében egy régi tanmese áll: La Loba, a csontasszony története. 

Egy olyan asszonyé, aki a világ peremén él, távol a zajtól, és csontokat gyűjt. Azokat keresi, amelyeket az a veszély fenyeget, hogy elvesznek a világ számára. 

Barlangja teli a sivatag legkülönbözőbb teremtményeinek, csörgőkígyóknak, varjaknak csontjaival. De állítólag elsősorban a farkasokkal törődik. Amikor az utolsó kis csont is a helyére kerül és ott áll előtte a gyönyörű fehér szobor, akkor leül a tűz mellé és énekelni kezd. La Loba addig énekel amíg a farkas csontja megtelik hússal és lélegezni kezd. La Loba folytatja mélyről jövő énekét majd a farkas kinyitja szemét, felugrik és elfut a kanyonban. Futás közben, vagy a gyorsaság miatt, vagy azért, mert útközben megmártózott egy folyóban, vagy mert egy napsugár vagy holdsugár éppen az oldalát érte, a farkas egyszerre nevető asszonnyá változik és szabadon száguld tovább a horizont felé. 

A történet lényege nem maga az átváltozás, hanem az odáig vezető út. A teremtő erő és a női lélek ősi erejének szimbóluma.

Alkímia bennem

Ha van bátorságunk szembenézni a régen eltemetett traumáinkkal, és életre tudjuk kelteni azokat, akkor egy belső transzformáción keresztül a lélek felszabadultan haladhat tovább.

Ez a folyamat különösen közel áll hozzám. A Dead End kortárs ékszerkollekció lenyomata annak a belső erőnek, aminek köszönhetően már sok mélypontból felálltam. Tükrözi az életutam minden olyan pontját, amikor szembenéztem egy régen eltemetett traumával vagy egy olyan viselkedésmintával, ami nem az enyém, mégis hordozom.

Olyan családi minták ezek, amelyek már nem táplálnak, csak elvesznek belőlem. Ahogy egy sámán kínálja fel állatáldozatát, hogy a világ energiáit újraossza, úgy kínálom én is fel a tudatalattimból a már nem tápláló erőket. A saját energiám újraosztásán keresztül hiszem, hogy a világ rezgései is  gyógyulhatnak.

Ha más nyelvet keresünk erre, nevezhetjük alkímiai átalakulásnak is. Nem a világi értelemben vett aranycsinálásról van szó, hanem belső munkáról: a széttöredezett részek összegyűjtéséről, megtisztításáról és újrarendezéséről. A csont marad a váz, de egy másmilyen energiával teli jelentést kap. A forma ugyanaz, mégis mássá válik.

A Dead End ékszerkollekció — mint kortárs, szimbolikus ékszerkollekció — ebből a folyamatból születik.

Dead End ékszerkollekció – az átalakulás alkímiája

A szimbolikus ékszerek valódi csontok alapján készült másolatok formavilágát dolgozzák fel.
Nem egyszerű üres ékek a szó hagyományos értelmében. Inkább amulettek, talizmánok. Őrei a lélek kifürkészhetetlen útjain álló kapuinak.
Az élet és a halál folytonos tánca, amelyek nem egymás ellentétei, hanem a lét két végállapota, kiegészülve alkotnak egészet.